A szülés nem a vég (maximum a terhességé), hanem egy új élet kezdete.

Az új élet kezdetben roppant fárasztó tud lenni: állandóan jelen lenni, állandóan aggódni (ezt nem mondja senki, hogy csinálni kell, de valahogy mégis ezt teszed), állandóan érzelmi hullámvasúton ülni, és állandóan azt a fránya fáradtságot érezni. Azt se mondta az Anyukám, hogy ez így természetes és teljesen rendben van, hogy a „de csodálatos a gyermekem és milyen szuper anyának lenni” érzés mellett ott van a „mit csináljak, hogy jó legyen, mit szeretne a gyermekem, miért nem értem meg őt, miért nem tudok egy kicsit egyedül lenni” érzés is. Miért van sírhatnékom és miért akarok üvölteni kínomban?! És bár olvastam sokféle dolgot az anyasággal, gyermekneveléssel kapcsolatosan a gyakorlatban eleinte nagyon el voltam veszve. Mire hallgassak? Kire hallgassak? Mit kezdjek az ellentétes információkkal? Mi a garancia, hogy jól döntöttem?

Azt se mondta az Anyukám, hogy van olyan, amikor a legizgalmasabb téma a szoptatás és nehézségei, a baba székletének mennyisége, minősége és csak későn veszem észre, hogy a körülöttem lévők számára ez egyáltalán nem izgalmas. Sőt!

Lesz olyan is, amikor olyan tehetetlennek érzem magam, olyan eszköztelennek, olyan bizonytalannak. De ezek is ott vannak az Anyaság útján. Kicsiny kis leckék, amikből mindig tanulok valamit. A gyermekemről, magamról, a kettőnk kapcsolatáról, a világról.

Azt se tudtam, hogy a gyerekbetegségek legtöbbször péntek este érkeznek, lehetőleg hó végén, hogy a gyógyszer kiváltása is nehéz legyen pénzügyileg.

Azt is megtapasztaltam, hogy most már soha többé nem vagyok egyedül. Éveken át a WC-n sem voltam egyedül, mert követtek. Követtek a világ legjobb kémjei, a gyermekeim. Éppen ezért különösen felértékelődtek számomra a következő dolgok: együtt enni a családdal, néha az evés is, nyugodtan inni, pisilni, kakilni, néhány órát egyben aludni és úgy összebújni a párommal, hogy ne legyen rajtunk, köztünk egy gyerek sem és még azelőtt megtörténjen mindez, hogy a fáradtságtól össze nem esünk. 

Anyaként átéltem, hogy a szeretetet lehet osztani, több gyermeket is lehet szeretni. Kérdésként fogalmazódik meg bennem, hogy mindent meg tudok nekik adni? Vajon, amit adni tudok, az elég nekik? És itt nem az anyagi dolgokra gondoltam.

Azt se mondta az Anyukám, hogy egy új szerep megtanulása nehéz. Törekedni kell, hogy jól csinálja az ember, de ne más kedvéért, ne a másik elvárása miatt. Csak önmaga és a gyermek kedvéért. Fellépés minden nap van, lehetőleg 24 órában és hogy hogy ment a játék, talán csak az életünk végén derül ki. Szóval nem nagyon lehet lazítani!

És azt sem mondta az Anyukám, hogy bár anya leszek, de ne felejtkezzem el a többi szerepemről sem. Ne felejtsek el Nő lenni, ne szűnjek meg társ lenni. A férjem, a párom is többet kell szeretgetni, mert amíg én a fantasztikus anya szerepben próbálkozom, addig ő érezheti magát elhanyagolva és vágyakozhat a szeretetemre. Attól, hogy a testem a terhesség, a szülés, a szoptatás következtében változott, az még lehet szexi a páromnak. A természet jól ki van találva, szépen rendezi majd a dolgokat! 

Megtudtam azt is, hogy Anyaként olyan rejtett erőtartalékokkal rendelkezem, amik a bajban, a nehéz helyzetekben előjönnek és segítenek. Napokig ki lehet bírni kevés alvással (ami nagy szó, hiszen én imádtam aludni!), kevés étellel, nagy türelemmel. Megtapasztaltam, hogy lehet küzdeni, fel nem adni, győzni!

Mert ha az Anyukám mindazt elmondja, hogy mennyi éjszakát virrasztott át, hányszor sírt  miattam, hányszor veszett össze  a férjével a nevelésünk miatt, hogy aggódott, amikor későn értem haza és hogy fájt a szíve, mikor szomorúnak látott és úgy érezte nem tud segíteni, akkor…akkor talán elbizonytalanodom a gyermekvállalásban.

De szerencsére nem mondta. 

De azt se mondta az Anyukám, hogy Anyává lenni a legszebb és legnemesebb dolog a földön, de egyben a legnehezebb is, és az életem teljesebbé, értelmesebbé, szeretettelibbé válik. Miközben Anyaként létezem olyan szintű szeretetet és csodálatot érzek egy kis lény iránt, az élet iránt, amit korábban soha nem gondoltam.

Anyaként minden egyes nap csodákat tapasztalhatok meg, a szeretet erejét. Egy mosolyom, egy ölelésem varázserővel bír. Mint ahogy azt se mondta az Anyukám, hogy az Anyaság egy nagy kaland, melyben a világ legcsodásabb lényeivel fedezhetem fel újra a világot, tanulhatom az Életet és játszhatok önfeledten.

A gyermekemmel, gyermekeimmel eltöltött idő a legértékesebb, őket látni nőni, fejlődni az valami különleges érzés. Büszke vagyok, ha rájuk nézek, és náluk tökéletesebbet alkotni sem tudtam volna! A legjobb dolog az életemben, hogy három angyalka úgy döntött, hogy én legyek az Édesanyjuk! Köszönöm ezeket az érzéseket nekik, és Páromnak, aki mellett Anyaként kiteljesedhetek. Mert ugyan a gyermek tesz Anyává, de ezeket a pillanatokat Apával megélni a legcsodásabb. 

Te is Meséld el! Meséld el gyermekednek a közös életeteket. Fejlesztő kalandkönyveim segítenek, hogy a közös, személyes emlékeitek megmaradjanak. Kalandra fel! Bővebben www.meseldel.hu